A legmagasabb kitüntetéssel ismerte el a makói vállalkozó, Puszta Sándor munkásságát a napokban Budapesten az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ). Az életműdíj mögött gazdag és érdekes pályafutás áll - tulajdonosa azt mondta, mindig azzal foglalkozott, amit szeretett csinálni.

Ha újrakezdeném, akkor is ugyanígy csinálnám- mondta Puszta Sándor
A vármegyeszerte ismert csanádpalotai születésű, de Makón élő vállalkozó 1969 óta dolgozik, iparosengedélyét pedig éppen fél évszázada váltotta ki. Most a Bástya hotel tulajdonosa, emellett napelemek telepítésével foglalkozik - karrierjét azonban mindig a megújulás ellemezte.
Alighanem ennek elismerése áll az IPOSZ-díj mögött, amit nemrégiben vett át a fővárosban. Úgy tudja, ez a szövetség legkomolyabb elismerése, afféle életműdíj.
Gazdálkodó családban született 1951-ben, ám nem a szülei útját követte. Első detektoros rádióját még hetedikes korában építette, aztán elektroműszerészként érettségizett, majd erősáramú technikus lett. 1974-ben kapta meg az iparengedélyt mint tévészerelő. Ez volt a tévézés hőskora. Volt, hogy az ünnepi vacsora- asztaltól kellett mennem szerelni, mert egy egész utca nézte volna a készüléket - emlékezett. Húsz év múlva, amikor már mindenkinek volt tévéje, ebben nem látott több kihívást. Miután a csanádpalotai téeszelnök rádiótelefont akart, mert nehézkes volt kézi kapcsolással telefonálni, és sikerrel megoldotta a dolgot, úgy gondolta, ez lesz a jövő. Miután tévészerelőként már mindenki ismerte, új vállalkozásában is sikeres lett: ő lett az egykori Westel első makói forgalmazója. Aztán amikor két évtized múltán ez is mindennapossá vált, megint váltott. Németországi útjai során látta, egyre terjednek a napelemek, így ebben látott fantáziát. Hoteltulajdonos meg úgy lett, hogy megkérték, szereljen az épületre napelemeket. A szálloda erősen lepusztult volt, és amikor eladóvá vált, ebben is meglátta az érdekes feladatot: felújította, korszerűsítette, és azóta is népszerű. Pedig nem vendéglátós. Most 73 éves, de nem gondolkozik a visszavonuláson. - Nem tudom magamat úgy elképzelni, hogy ülök a hinta- székben egész nap. Engem a munka éltet, valószínűleg azért, mert mindig olyasmivel foglalkoztam, amit szeretek - mondja. Új vállalkozást viszont már nem tervez indítani, kitart a napelemek és a szálloda mellett - az életműdíj üvegplasztikája is a hotel vitrinjében tartja.

Forrás: Makói HÍREK